A gólyakalifa

Babits Mihály 1913-ban írt regényét sokan a modern magyar próza előfutárának tartják. A szerzőt a tudathasadás problematikája foglalkoztatja, amihez Freud Az álomról c. tanulmánya szolgáltatja a tudományos alapot. A főhős, Tábory Elemér betegsége ugyanakkor nem tekinthető klasszikus személyiségzavarnak, mert másik énje álmában él, és erről az álomlétezésről neki tudata, sőt emlékezet is van. Babits valójában egy lélekhasadás tragédiáját írja meg, amikor kettéválik az ember „fényes” (az erkölcsi és etikai, a civilizált) és az árnyékszerű része (a démonikus, az ösztöni), és ettől a mentális elkárhozástól még az őrangyal szerepét helyettesítő női szereplők sem tudják megmenteni.

Írta: Babits Mihály

Tábory Elemér.............. Bánföldi Szilárd
Gólyakalifa.................... Braun Barna

Jelmez: Kovács Klaudia
Zene: Ágoston Máté
Szcenika: Orth M. Dániel
Dramaturg: Pásztó András

Rendezte: Kaj Ádám