„Élt egyszer egy özvegyasszony, annak volt két lánya: az egyik szép és szorgos, a másik csúnya és lusta. Az özvegy sokkal jobban szerette a csúnya lustát, mert az édeslánya volt. Minden munkát a másiknak kellett végeznie, az volt a Hamupipőke a házban. Ott ült szegény napestig a kút mellett az úton, és font, egyre font, míg csak a vér ki nem serkent az ujjából.”

A Grimm-testvérek kedves és tanulságos meséje emberi erényekről és az igazságról szól a táncművészet nyelvén megfogalmazva.

Mesélő: Boros Zoltán