„Kérdezgettem Katit, min dolgozik, miket tervez. Sóhajtott egy hatalmasat. – Megcsinálom a Jászait. Muszáj. Segítesz?

Nekiestem a Jászai-összesnek, napló, emlékezések, levelek, aztán megszereztem Plesch önéletírását is – csak ez izgatott, ez a szerelem – vajon ki ez a »Hansele«?

Kati dühös lett. – Az egy piti csaló, egy gazember, végig kihasználta, Jászainak csak egy végső csalódás volt! 

Én védtem Jánost, ha hazudott is, nélküle sosem lett volna ez az asszony önmaga, hát ő maga írja le, hogy megérte, minden megérte… – Ugyan már! El akarta hinni, de nem igaz egy szava sem!

Sokat beszélgettünk, Kati újra szétszedte a szöveget, összeraktuk megint – de nem volt elégedett.

– Kati, csak hogy tudjak igazodni valamihez: mi a te mondanivalód ezzel az anyaggal? 

– Hát a fájdalom! … Hogy ez nem én vagyok! … Hogy ami én vagyok, azt nem merem, mert gyáva, gyáva, nyomorult az ember!

Ültem, bámultak a cicák. Rendben. Értem.

Pár hét csönd. Aztán izgatottan hívott. – Újrakezdtem az egészet. Nagyon jól haladok, ez lesz a jó! Elolvastam. Elengedtem. Innentől csak a korrektúrához volt merszem, a többi már az övék volt.” (Gyalog Eszter)

játékidő: 1 óra 40 perc (szünet nélkül)