"Mai szemmel nézve a történetet, akár Stephen King is írhatta volna...

Ennek az a magyarázata, hogy az akkori kor polgársága hasonlóan érzett, mint a mai színházba járó közönség. Az emberek a pénzhajhászás hétköznapjaiból olyasmi után vágyódtak, amit a vallás és a felvilágosodás egyaránt megvetett és elfojtott: a babonák és varázslatok tündérvilágába. „Ami titokzatos és távoli, földöntúli, mindaz intim és termékeny viszonyba került a balettel” – mondta Théophile Gautier. Az ég, föld, tűz, víz titokzatos lényei, a földalatti gnómok, koboldok, levegő-tündérek, lidércek, tüzes szalamandrák, folyók sellői, a sötétség gonosz boszorkányai, denevérszárnyú varázslói, démonjai, akik csak éjszaka, vagy a holtországbéli holdszférában élnek és végzetes lidércfényükkel csalogatják az embert, mind megelevenítésre vártak és várnak a balettszínpadon.

A Giselle a pécsi balettszínpadon természetesen a huszonegyedik század emberét fogja megszólítani. Adam zenéje a mai hangzásvilág követelményeinek megfelelően fog megszólalni Riederauer Richárd átiratában. És a történet a mai kor emberéhez kerül majd közel, aki szintén valami másra vágyik a színházban a pénzhajhászás hétköznapjaiból.”
Böhm György dramaturg